A vesztes utolsó mentsvára az ellenfél megalázása.
Azt a vadságot, amit az ellenfeleink felé mutatunk, mindig mérsékli az a lecke, amit meg szeretnénk tanítani.
Kibékíthetetlen ellentétek nem léteznek, csak az ember gondolatvilágában.
Milyen furcsa, hogy legtöbbször nem a személy, hanem a helyzet miatt leszünk szerelmesek... és gyűlölni is ugyanígy gyűlölünk.
Ha az ember fél valakitől, akkor meggyűlöli, de folyton muszáj rágondolnia.
Nem vagyok igazán ostoba. Pedig annak tartanak. Az emberek nem sejtik, hogy pontosan tudom, milyenek, és nagyon utálom őket.
Ha valakin mindig átnéztek, gyakran megalázták, vagy tehetetlen haragot ébresztettek benne, és az élete már amúgy is szürke és céltalan, gondolom, úgy érzi, hogy ha a sötétben vagdalkozik és talál, akkor megbünteti azokat, akik boldogok és jól érzik magukat a bőrükben.
Állva szomszédos
pellengéreken: m é l y e n
megvetjük egymást.
Életének nagy ügye az volt, hogy gyűlölte az emberiséget. Gyűlölete kérlelhetetlen volt. Világosan látta, az élet rettenetes s nem egyéb, mint csapások sorozata. Királyok ülnek a nép nyakán, háborúk gyötrik a királyokat, pestisbe rohan a háború, éhínség követi a pestist, s az egész együtt vészes ostobaság. Világosan látta, hogy a létezés puszta ténye már magában véve büntetés. Látta, hogy a halál megváltás, tehát ha beteget hoztak elébe, ő meggyógyította. Voltak szíverősítői és italai, amikkel meg tudta hosszabbítani az aggastyánok életét. Talpra állította a bénákat és arcukba vágta: íme, lábra állítottalak. Hát csak vándorolj sokáig a siralom völgyében! Ha szegényt látott, aki már haldoklott az éhségtől, odaadta neki utolsó garasait, s ezt dörmögte: Élj, nyomorult! Zabálj! Tartsd ki sokáig, én nem rövidítem meg rabságodat! Aztán elégedetten dörzsölte kezét, mondván: minden rosszat megteszek az embereknek, amit csak megtehetek.
Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.
A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt.
A szeretet nagyon könnyen fordul át gyűlöletbe: maga a szenvedély szinte ugyanaz. Könnyebb gyűlölni valakit, akit szeretünk, mint közömbösnek lenni iránta.
Meg vagyok róla győződve, hogy ha az ember gyűlöl valakit, leginkább evés közben gyűlöli: a táplálkozás ugyanis az egyik legönzőbb cselekvés, minthogy az ember a legközvetlenebb szükségletét elégíti ki általa.
A bosszúállás csak azoknak való, akik még mindig béklyót viselnek.
Mindig kellemetlen dolog látni, hogy valaki, akit magánál hitványabbnak, silányabbnak tart az ember, ugyanazt szereti, ugyanazt gyűlöli, mint ő, és ilyen módon hasonlóvá is válik hozzá.