Ha valaki elégedett az életével, akkor nem próbál vélt vagy valódi sérelmeiért más csoportokat okolni, belső feszültségeit, konfliktusait másokra kivetíteni, bűnbakot képezni. Csakhogy olyan ember biztosan nem létezik, akinek nincs semmi baja, és olyan se nagyon, aki a bajaiért olykor ne próbálna meg másokat okolni.
Van, akinek szimpatikus vagyok, és van, akinek nem. Ezen nem tudok változtatni, csak a teljesítményemen.
Nincs mit tenni. Az ember együtt él a bajával, és lassan megtanulja, hogyan bánjon vele.
Könnyebb az élet, ha alázatosan tudomásul vesszük a tényeket.
A megelégedettség az elfogadás és az alázat nyomában jár. Akkor köszönt ránk, ha nem akarunk többé mások lenni, mint amik vagyunk, ha nem törekszünk arra, hogy megfeleljünk az önmagunkról kialakított nagyzoló képnek, hanem meghajolunk az élet teljessége előtt, és hagyjuk, hogy hatalmas árja magával ragadjon.
A múlton túllépni kell, a jelenen pedig túljutni.
Az ember a pokolban is berendezkedik.
Virágozzék minden madár, de hadd mondjam én meg, hogy melyik dalának az illatát akarom hallgatni.
Vannak olyan helyzetek, amiket nem tudunk befolyásolni, ilyenkor a perspektívaváltás segíthet, hogy képesek legyünk a dolgokat bizonyos távolságból szemlélni, vagy azokra a dolgokra koncentrálni, amikre befolyással bírunk, ahelyett, hogy a körülmények áldozatának érezzük magunkat.
Ha egy ember úgy véli, hogy nem tud hegedülni, akkor eszébe sem jut a kezébe venni a vonót és megpróbálni valamit eljátszani, igaz? Nem tudok hegedülni, mondja, és pont.
Csak akkor kérdezzen az ember, ha a választ is képes elviselni.
Ne beszélj többé arról, amid nincs, kezdd el használni, amid van.
A tudományos igazságok bizalommal társuló befogadására akkor van esélyünk a nagyközönségnél, ha új, nagy hatású, pozitív töltetű metaforákat tudunk hozzákapcsolni a tudomány előrehaladásához.
Az emberek nagy része azért szerencsétlen, mert nem magától, hanem másoktól kíván tökéletességet, és az emberi gyarlóságokat, magán kívül, senkinek sem bocsátja meg.
Inkább néhány kilóval nehezebb vagyok és élvezem az életet, mint hogy folyton aggódnom kelljen.