A vágy a pozitívabb élményekre önmagában is negatív élmény. Ugyanakkor paradox módon a negatív élmény elfogadása önmagában is pozitív élmény.
Te és az összes ismerősöd halandók vagytok; az itt és az ott közötti kurta időszakban korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésetekre a dolgok, amikből érdemes ügyet csinálni. Nagyon kevésből érdemes. És ha te összevissza, válogatás nélkül ügyet csinálsz mindenből és mindenkiből - akkor bizony el fogod kúrni az életed.
Az érettség akkor következik be, amikor az ember megtanulja, hogy kizárólag azon balhézzon, amin érdemes.
Ahogy beleöregszünk a középkorúságba, valami más változni kezd. Csökken az energiaszintünk. Megszilárdul az egyéniségünk. Tudjuk, kik vagyunk, és elfogadjuk magunkat, azokkal a tulajdonságainkkal együtt, amelyekért nem vagyunk odáig. És ez érdekes módon felszabadító. Már nem kell szívózni mindenért. Az élet olyan, amilyen. Elfogadjuk a ragyáival együtt.
Földönfutók lennétek mindenütt.
S hogy tetszenék az élet oly veszett
Nép közt, amely fertelmesen dühöngve
Nem hagyva nektek földjén egy zugot,
Csak átkozott vasát fenné reátok,
S mint ebet rúgna, mintha nem is Isten
Teremtett volna, és az elemek
Nem szolgálnának épp úgy nektek is,
Mint őnekik? Mit szólnátok ti ehhez?
Ilyen az idegenek sorsa itt,
S ilyen a ti pogány vadságotok!
A válság az emberségünk szakítópróbája - vagy engedünk a gyanakvásunknak és a félelmeinknek és falakat húzunk fel, vagy a másik emberben saját magunkat látjuk viszont.
Mindennél jobban szeresd az Úr büszkeségét, és úgy szeresd felebarátod büszkeségét, mint a tenmagadét. Az oroszlánok büszkeségét: ne zárd állatkertbe őket. Kutyáid büszkeségét: ne hagyd, hogy elhízzanak. Szeresd a többi hívek büszkeségét, ne engedj nekik önsajnálatot. Szeresd a leigázott nemzetek büszkeségét, tűrd, hogy tisztelik apjukat és anyjukat.
Fogadd el, hogy vannak a világon megmagyarázhatatlan dolgok, és egyszeriben megérted az életet! Ez a mi létünk iróniája, s egyben a szépsége is.
Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fű az emberhullát: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát és kiválóság nincsen. Az összhang teljes és megzavarhatatlan.
Ha valaki vagy valami nem úgy látja a világot, ahogy te, az még nem azt jelenti, hogy buta lenne. Egyszerűen csak más.
Midannyian egyenlőnek születünk. Nézze meg a gyerekeket. Nem gyűlölnek, nem félnek, ez a természetes lényünk. A rasszizmus nem velünk született, hanem tanuljuk.
Minden generációnak meg kell küzdenie a saját elfogadtatásáért. Más-más ok miatt. Valamennyien átéljük elgondolásaink érvényre juttatásának nehézségeit. Ez se nem kor-, se nem korszakfüggő. Rátalálni a közös nyelvre, ami egymáshoz vezet, mégsem feladható.
Vannak fura dolgok ezen a világon. Gyakorlatias ember számol ezzel, és a maga hasznára fordítja, ha lehet.
Az élethez sok megalkuvás kell, bölcs beletörődés, alkalmazkodás, tűrés, ügyesség.
Ami van, fogadd el, ami volt, engedd el, és higgy abban, ami jönni fog!