Minden embernek három élete van: egy nyilvános, egy privát és egy titkos.

Az élet mindig rejtély, de egyes rejtélyek nagyobbak a többieknél.

Az életben minden bizonytalan. Innen lehet tudni, hogy létezünk - a bizonytalanságból. Természetesen ezért is sírjuk vissza a múltat, mert azt ismerjük, illetve azt hisszük, hogy ismerjük.

Az élet egyetlen ötcentes pörgésén múlik, és a fémdarab nagyon gyorsan pörög.

Talán csakugyan színház az egész világ. Lehetséges, hogy színjáték híján mindennek vége.

Nem választhatod meg, hová születsz, ki nem hagy el... alig dönthetsz valamiről. Az életnek ugyanolyan állandó tényezői vannak, mint a történelemnek. Mégis akad benne hely választási lehetőségnek, döntéseknek.

Az élet meggyötri az embert, akármennyi jövedelme van.

Az enyészet és az élet egy.

Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot űzünk, vagy minket űz, hajt valami félelem, kísértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk, s most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden.

Ha valóságosan megéljük a világot, annak minden gyötrelmével, bosszúságával, szemétségével együtt, akkor - tudom, hogy ez furán hangzik - egy picit boldogabb a világ.

Időnként egyes dolgok, amikor elég naggyá dagadnak, valóságos szörnyeteggé nőnek, olyasmivé, amit már nem lehet előre látni, és amire senki nem készülhet fel.

Azé az élet, aki jól megmarkolja, akinek ereje és kedve marad küzdeni.

Az élet olyan, ahogy a szólás tartja a végtelen rengetegről: "Nagy erdőben sokféle madár él."

Gondoljanak úgy az életükre, mint egy poéntalan viccre. Hogy nevezik a szociális munkást, aki gyűlöli a munkáját, és valamennyi kliensét elvesztette? Halott. Hogy nevezik a rendőrt, aki összehúzta a cipzárt a hullazsákon? Halott. Hogy nevezik a médiás hiénákat? Halott. Nem számít. Ez sem számít. A vicc az, hogy valamennyiünk életének ugyanaz a poénja.

Mindenkinek szerepe van, amit el kell játszania az életben ugyanúgy, mint a színészi pályán.