A különcök mindig különcök maradnak - hacsak nem tudják biztosítani egyedi sajátosságaik továbbörökítését a következő generációra.
A történelem, a társadalom és a kultúra információinak hullámai egyetlen nagy folyóban folynak össze. Bizonyos hullámok kioltják, mások felerősítik egymást. Egyik sem különösebben erős, de hatásuk kombinációja olyan egyedi, finoman fodrozott jelenséget produkál, amelyet az egyén identitásának nevezünk.
Nyitnunk kell a világ felé, s közben képesnek kell lennünk megtartani identitásunkat.
Az igazi próba, végső soron, olyanná lenni, mint bárki más. Ha ez megvan, az ember páratlan egyedülállósága nem kérdéses többé. Szabad - nemcsak másokhoz, hanem önmagához viszonyítva is.
Két ugyanolyan ember - test, lélek, személyiség, érzelmek - még nem élt a Földön, és nem is fog.
Ha nem férünk be semmilyen skatulyába, nem baj, találjunk fel új skatulyát!
Engedd meg a párodnak, hogy önmaga legyen. És engedd meg magadnak is.
Ha új szelek kezdenek fújdogálni, az üres fejek hajlanak elsőként szélirányba.
Légy hiteles, mondd azt, amit gondolsz, és gondold is azt, amit mondasz, ne feledkezz meg az adott körülményekről.
Magamnak akarok megfelelni, abból soha nincs baj. Azért vagyok ott, ahol, mert soha nem akartam másoknak megfelelni.
Hogy önmagad légy, néha le kell vetkőznöd magad, és valaki mássá kell válnod. A jellemedet nem vésték kőbe. Olykor meg kell mozdulnod, hogy lépést tarts vele.
Senki sem öncsaló, ha ifjúkorában még sokat vár. Ám ahogy akkor a sejtést a szívében érezte, akképp kell a beteljesülést is ott, a szívében keresnie, nem pedig kívül magán.
Ma azokra emlékezünk, és azokat csodáljuk, akiket a maguk idejében kivételesnek, excentrikusnak, sőt őrültnek tartottak - azokat, akik nem változtak meg, amikor körülöttük fejre állt a világ.
Mellőzd azokat a szólamokat, amelyeket mindenki használ. Találd meg saját hangodat még akkor is, amikor azt próbálod elmondani, amiről úgy gondolod, mindenki mondja.
Azok az egészséges emberek, akiknek testi-lelki organizmusában minden rész önálló életet él.