Semmi sem fogható ahhoz a csapáshoz, mintha az ember előtt feltárul, milyen silány és csalárd a világa, a világ, amelyben korábban élt.

Az emberek többsége csalódott amiatt, ami az osztályrészéül jutott, és csendes kétségbeesés közepette sorvadozik béklyóiban.

Kisgyerekként azt hittem, a felnőttek szabadok, hogy nekik bármit lehet, amit csak akarnak, az élet azonban megmutatta nekem, hogy a szeretetteljes kötődéseink olykor felülírják a legféktelenebb szerelemérzést is a lelkünkben. Sóhajtva maradunk a fenekünkön, tettekkel, szavakkal már nem dobálózunk, maximum romantikus álomnak tetsző kirándulásokról hozott kövekkel.

Amikor érzem, hogy hazudtál nekem,
És a hazug szavak csak hazugságot szülnek,
Amikor tapogatni lehet a csendet,
És az én csendemet rejti a te csended,
Akkor tudom, hogy elveszítettelek, ezúttal
Örökre.

A nagy elvárások a boldogság esküdt ellenségei.

Én szerelemre, ő rangra vadászik,
S elhagyja otthonát, hogy majd diszére
Váljék.

Ha egy ajtó becsukódik, nyílik egy másik. Kivéve, ha befalazták.

Vesztesek nélkül nincsenek győztesek. Úgyhogy te óriási szívességet teszel a világnak.

Szétfoszlott az ifjú remény
s az álmok szivárványa is;
aztán megtapasztaltam én,
hogy az emberszív mind hamis.

Ha adunk egy második esélyt másoknak, azzal tulajdonképpen mi magunk is kapunk egy második lehetőséget.

A Világ nem körülöttünk forog. Nem értünk van minden. Van, hogy nem azt kapjuk, amire számítunk. Ha ezen megsértődik valaki, akkor valami nagyon nincs rendben vele.

Ha valaki mindig a csalódásait hozza fel példának, sosem mászik ki a sárból. Mi a megoldás? Minden csalódásból írj fel egyetlen dolgot, amiből mások tanulhatnak. Ha mások tanulhatnak belőle, akkor te is.

Az emberszív ilyen: törten is él tovább.

Nincs rosszabb, mint amikor sérülékennyé válva teljesen megnyílsz valaki előtt, ám ő nem hajlandó ezt viszonozni.

Az emberek képesek 180 fokos fordulatot venni, amikor a legkevésbé számítasz rá.