A boldog család - idő előtti mennyország.

Elidegenedtem a családomtól, egyedül hajózom az élet vizein. Majd meglátjuk, hol kötök ki.

Bizonyos értelemben összes rokonunkat csak kitaláljuk. Apáinkat, anyáinkat, fivéreinket, nővéreinket és a többit. Különösen akkor, ha távoli vagy már nem élő rokonokról van szó. Fogjuk, amit tudunk róluk - és ez soha nem a teljes történet -, és hozzátesszük, amire vágyunk, ami fontos nekünk, s az egészet egyfajta családi takaróvá öltögetjük össze, amelybe lelkünk kanapéján beburkolózhatunk.

Egyetlen kis család megváltozása nemigen számít egy olyan világban, amely évmilliárdok óta forog. Csakhogy egy kis változás miatt a világ másképpen foroghat egy család számára. És ez a változás akár egymilliárdféle is lehet.

Lehet, hogy nekem túl érzékeny rá a fülem, de sokszor egy-egy ártatlan megjegyzés sérti. Gúnyt vagy lenézést sejtek mögötte, annak a tőlem idegen erkölcsi felfogásnak a gőgjét, mely jámbor ostobaságnak, sőt szégyennek tartja, ha egy családban sok a gyerek.

El-eltűnődöm néha: mi teszi egy apa, egy anya gyerekeit annyifélékké? Az enyémek is mind élesen elütő jellemek, hiába keltek és nőnek egy fészekben.

A rokoni kötelékek bibliai eszménye a szabadság és a harmónia. Ahhoz, hogy ezt az optimális állapotot elérhessük, a házasságban egyszerre kell megvalósítanunk a szülőktől való leválást, valamint az irántuk való elköteleződést.

A harmonikus családi kapcsolatok egyik legfontosabb feltétele a tisztelet.

A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.

Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.

Családi körben az emberek mindig megalkusznak a szerencsétlenséggel: megszokják, s a reménység elviselhetővé teszi a kegyetlenséget.

A családi fotók értékét a legritkább esetben adja a művészi kivitel.

Minden boldogtalan család a csöndre esküszik.

Az örökbe fogadott gyerek nem válik hirtelen családtaggá - sem az örökbe fogadó szülők, sem az újra meglelt vér szerinti szülők családjában.

Mindenki tudja, hogy a családi élet földi pokol, de ha igazi, szép családi életet akarsz látni, menj el az állatkertbe, nézd meg az oroszlánt, a tigrist, a medvét. Azok igazán szeretik a kölykeiket. Nincs szebb látvány a világon, mint a papa álla alatt játszadozó oroszlánkölyök. Mellettük ott a mama, úgy tesz, mintha szundikálna, de fél szemével a kölykeit figyeli, fél szemét pedig a rács túlsó oldalán álló, ronda emberi lényeken tartja.