Az ember nem szélkakas! A régi vitorlások, ha jó szélbe kerültek, akkor sebesen szálltak a hullámokon, de ha szélcsend volt, akkor hetekig rostokoltak egy helyben. Nekünk ezen a téren inkább a gőzhajókra kellene hasonlítanunk: bárhonnan fúj a szél, a kitűzött céljaink felé kell haladnunk.
Teljesen mindegy, mennyire körültekintően terveztél és szerveztél meg mindent előre, életed jellemzően a "két lépés előre, egy lépés hátra" sorozatából fog állni. Attól kezdve, hogy elindulsz a célod felé, folyamatosan korrigálnod kell az útvonalat.
Az élet olyan, mint egy távolsági repülőjárat. Először el kell döntened, hova szeretnél menni, fel kell szállnod a megfelelő gépre, majd felemelkedve elindulni a célod felé.
Aki a gazdagságot többre becsüli az erénynél, s a mesterségét nem az emberek érdekében, hanem anyagi nyereség végett műveli, nem képes céljára önmagáért vágyni, mert ha így tesz, előbb gazdagszanak meg mások, mintsem ő céljához jutna.
Fontos, hogy az embernek legyenek céljai, tudja, mit akar, és hogy hogyan lehet javítani az életünk minőségén, illetve azok életének minőségén, akik körülvesznek minket.
Az agyad szüntelenül dolgozik, és csak rajtad áll, hogy ezt összevissza teszi-e, vagy pedig az általad kijelölt célok mentén. Ha nem regulázod meg a gondolataidat és a képzeletedet, nem is fogod a lehető legjobban érezni magad.
A tervezgetési fázis igazi boldogság, ekkor még minden lehetséges, minden eldöntendő, de semmi nincs véglegesen leszögezve. Egy terv valóságosabb, mint a remény, itt az idő játszik fontos szerepet.
Azt üzenem a fiataloknak, hogy ne hallgassanak senkire. Se a szüleikre, se a testvéreikre, se a szerelmükre. Amikor az ember este fekszik a sötétben, egyedül a kispárnájával, akkor tud azon gondolkozni, hogy mire is vágyik valójában. Mindennek ez a kulcsa.
Jó dolog tudni, hogy mi akarsz lenni, amikor nagy leszel. Sokan olyasmiket mondanak, mint hogy "űrhajós vagy ilyesmi". De az igazán jó az, amikor ki is tartasz a célod mellett, örökre.
