A háború és a bűn kölcsönösen egymáshoz vezet.

Természetesen engem is megrémiszt a tűzvész, a földrengések és a mérges kígyók, de mégis leginkább az emberek, mivel tudom, micsoda kegyetlenségekre képesek.

A vádlottat, hogy védekezni tudjon, elsősorban ártatlansága tudatában kell megerősíteni.

A bűn foltját eső nem moshatja le.

Nincsenek ők és mi, nincs olyan, hogy mi jók vagyunk, ők meg rosszak. Mindannyiunkban bennünk van a gonosz. És bennünk van a jó is.

Aki valamit kreál, felépít, teremt, azért tudja megtenni, mert nem szégyelli magát. Aki szégyelli magát, nem mer teremteni. Hát akkor mit tehet? Rombol. Szerintem a rombolás a szégyenből ered.

Az emberi egzisztenciának két fontos területe van: az egyik a beszélgetés, a másik az erőszak. Amikor a beszélgetés lehetetlenné válik, akkor kezdődik el az erőszak.

Mindentől eltekintve, a nő mégiscsak bűnösebb, mint a férfi, mert nagyobb a bűntudata.

Érdekes, hogy a hétköznapi tragédiák és elfojtások milyen sokféleképpen jelennek meg. Az igazi horror az iskolában és a családban zajlik.

Miért tiszteljem az erényes embert, ha érdemei a társadalom érdemei? A gazember bizonyos értelemben tiszteletreméltóbb, hiszen tudja, hogy az egész társadalommal száll szembe, míg az erényes számít a megbecsülésre és a vele járó előnyökre. A gazemberséghez több erkölcsi bátorság kell, mint az erényes élethez.

Már a legrégibb időkben is tudták, hogy a jó a rossznak édes testvére. Szerintem gyermeke. Ahhoz, hogy az igazságtalanság kialakulhasson, nem volt szükség az igazságra, de az igazság felismerése előtt meg kell tapasztalni az igazságtalant.

Aki egyszer fogollyá lett, örökké az marad. És fogollyá nem akkor leszel, amikor csattan a bilincs, döndül az ajtó. Nem akkor leszel, amikor azt mondják: fogoly vagy. Fogollyá belül leszel. Elkophatnak az emlékek. Ujjunk elfelejtheti a felpattogzott festéktől reszelős vasajtó tapintását, de az érzés belül örökké megmarad. Mert aki egyszer fogollyá lett, örökre az marad.

A lágy szellőről a sivatagi szél,
s az édes bűnről a büntetés beszél.

Szó sincs arról, hogy mindenki minden lehető alkalommal potyázni akarna, ám ha nem ügyelünk eléggé, valaki egykettőre kiüríti a zsebünket.

Ha nem létezne a gazdaságnak az a szelete, amit a maffiacsaládok uralnak, ma nagyobb lenne a szegénység szerte a világon. Magyarországon is.