A boldogság felettébb illékony dolog. Ma még ott dalol a pezsgőspoharunkban, és azt sugdossa a fülünkbe, hogy mindig mellettünk marad, aztán egyik pillanatról a másikra azt vesszük észre, hogy elhagyott bennünket, mint a hűtlen kedves. És mi bottal üthetjük a lába nyomát.
Ülni egy kertben jó. Ha valaki ül mellettünk és fogjuk a kezét - az már sok a jóból. Csak azt nem tudom, hogy kinek.
Az egyik boldogságának mindig a másik szenvedése az ára.
A boldogság ugyanaz a léleknek, ami a testnek a gyomorteltség érzése.
A szelíd másnaposságot csupán egy hajszál választja el a boldogságtól.
Mit ér az olyan boldogság, amelyért valaki a könnyeivel fizet?
Az ifjúkor há­borgó kedélye lecsendesedik a férfiúi kor zsámolyánál. Az idő változik, és mi az időben. A sebet, mit sokszor az ifjúkor túlkapásai ütöttek lelkünkön, begyógyítja rendeltetésünk időszaka, a mely a családi életbe vezet be bennünket, mely­nek melege áttör a lelkünkre nehezedő sötét légkörön, és su­garai alatt a kétes jövő kiderül.
Van fény-nyelő arc
és van fény-visszaverő.
Válassz. Választhatsz!
Boldogságod nem csak a külső körülményeid függvénye, hanem megteremtője is! Minden külső ok nélkül is lehetsz derűs, szomorú, sötét időben is, és meglátod: kisüt a napod!
Nyomorúságos állapotban leszűkül a boldogságot szerző események és élmények köre. Tehát kisebb a boldogságkor, de ugyanúgy megvan a maga átmérője, tehát teljessége, mint a gazdag ember esetében.
Van az úgy néha, hogy az embernek muszáj nevetnie. Csak úgy, semmiért akár. És ilyenkor aztán senki-semmi vissza nem tudja fojtani a nevetést.
Az egyén életirányának, belső becsének és jövendő boldogságának alapját legelső fokon a családi kör adja meg azon különböző testi és szellemi ráhatások által, a melyeket a házasfelek egymásra gyakorolnak.
A boldogság felé nem lehet menni. A boldogság egy mellékhatás. Akkor jön el, amikor úgy dolgozom, és úgy létezem egy adott pillanatban, hogy még időm sincs másról gondolkodni.
A legnemesebb művészet másokat boldoggá tenni.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén.