Csak az örökösen izgága emberek akarnak mindig valami újat kitalálni, a bölcsebbek előszedik maguk s mások tapasztalatait.
Úgy gondolom, a kor nem jár együtt a bölcsességgel, mint ahogy az intelligencia sem az életkor függvénye.
A bölcsesség annyiban több az intelligenciánál, hogy az magában foglalja a megértést, együttérzést, élettapasztalatot, belső békét és a megérzéseket.
A kritikus gondolkodás arról szól, hogy megnyomom a szünet gombot, megállok, megnézem a tényeket, elemzem, mit mutatnak a tények, mi az üzenet, mit kellene tennem és gondolnom az üzenet szerint, hogyan kellene viselkednem és miért. Aztán elemzem, hogy milyen bizonyítékaik vannak, és kritikusan kérdéseket fogalmazok meg, mi történik, ha nem teszem, amit az üzenet kér, mi történik, ha az ellenkezőjét teszem, és így tovább.
Az emberekben több a csodálnivaló, mint a megvetnivaló.
A csodák nem arra valók, hogy kényelmessé, hanem hogy lehetővé tegyék az életet.
Ha az ember elgondolkodik valamin, ha fontolóra veszi, mit tehet, és töpreng rajta, az gyakran az első lépés az elfogadás felé.
A barométer nem tehet a viharról, melyet órákkal előre jelez.
A felhajított kőnek nem rossz, ha leesik, mint ahogy nem volt jó, mikor felszállt.
Minden dolgot mértékkel, még a mértéket is mértékkel.
Vigyázz, mit kívánsz, mert lehet, hogy megkapod!
Csak akkor vall kudarcot az ember, ha nem próbálja meg még egyszer.
Ami könnyű, abban nincs is élvezet.
A tudás a tapasztalat leánya.
Sosem értettem azt a mondást, miszerint a kivétel erősíti a szabályt. Miért erősítené? Ha csak egyetlenegy kivétel is van, akkor a szabály nem érvényes.