Az ember nem kényszerítheti magát arra, hogy bízzon. Így hát az összes kételyt bele kell pakolni egy kis dobozba, és el kell ásni jó mélyre, majd meg kell próbálni elfelejteni, hogy hova. Az én problémám az, hogy az elásott doboz olyan, mint egy viszkető seb: nem tudom megállni, hogy ne vakarjam fel újra meg újra.

Hogy valaki hisz benned, mindig a legjobb érzés a világon.

Nézz nyugodtan a jövőbe, naivan, mindenféle előítélet nélkül. Add meg a bizalmat, és a sors viszonozza majd neked.

Az emberek mindig csak azt látják meg, amit látni akarnak, és csak akkor, ha már felkészültek rá. A valóság fájdalmasan nyilvánvaló lehet másoknak, de a szerelmes ember szeme előtt mindig ott van egy fátyol. A remény, a félelem s főleg a bizalom sűrű fátyla.

Manapság már nem könnyű kideríteni, hogy kiben lehet megbízni.

Mindenki rákényszerül kisebb-nagyobb megalkuvásokra. Nem fekete-fehér a világ, hanem számtalan színárnyalata van. Mindenki boldogulni akar valahogyan. Sokan gondolják azt, hogy nem nagy baj, ha közlünk ezt-azt a szomszédról, vagy leadjuk a fülest a rendőrségnek, ha ettől jobban jár a családunk. Vagy azzal hitegetik magukat, hogy amit ők csinálnak, annak úgy sincsenek komoly következményei. Csakhogy az apró megalkuvásokból és árulásokból lassanként jó nagyok lesznek, és ettől bizony szét tud rohadni egy ember erkölcsi tartása. Ez ilyen egyszerű. Bármi is az indíték vagy a fenyegető veszély, semmilyen körülmények között nem szabad elárulni a barátainkat.

Az ember nem lehet boldog biztonságérzet nélkül, a párkapcsolati biztonság pedig a bizalomra építkezik.

Az ember egy faágban sem bízhat meg százszázalékosan: bármikor letörhet.

A harag gyakran egy életre szól. A hitelességet ugyanis legalább olyan nehéz visszaszerezni, mint hitelt kapni a banktól, ha az előző hitel részleteit nem fizettük ki.

Kétszer és semmiért senkit se lehet lóvá tenni.

Ha te látsz és megérzel valamit a másikban, és rákérdezel, ő meg erre azt mondja: "Hát most nem szeretnék beszélni erről... ", "Ezt most hagyjuk!", "Majd holnap!", "Inkább máskor!", "Hosszú lenne!", akkor az hárítás, ami mögött ki nem mondott félelem, bizonytalanság rejlik.

Most azt mondod: szerelmes vagyok! - miközben önbizalomhiányod van. Ez azonban nem szerelem, hanem biztonság utáni vágy, amivel az a gond, hogy előbb-utóbb kialakul belőle a társfüggőség. És ez azzal fog járni, hogy amit párkapcsolatnak hívsz, az egy hatalmas játszmarendszerré és háborúvá változik. "Hol voltál, merre voltál? Szeretsz, nem szeretsz, biztosan szeretsz? Megcsalsz, nem csalsz meg?" - Sokáig sorolhatnám a jellemző kérdéseket, amelyek mind azt eredményezik, hogy meg fog szűnni a kapcsolaton belüli bizalom.

Nem bízni kell az emberekben, hanem kételkedni bennük. Különösen azokkal kell vigyázni, akiknek jól vág az eszük.

Fontos, ha valakire számítani lehet, de terveket azért ne építsünk ilyesmire.

El lehet mondani mindent a másiknak? Néha azt hiszem, hogy nem, néha azt hiszem, hogy igen, azt akarom hinni, mert ha nem lehet elmondani, akkor örökké egyedül vagyunk.