Ha mindennek oka kell legyen, akkor Istennek is oka kell legyen. Ha létezhet bármi, aminek nincs oka, az a valami éppúgy lehet a világ, mint Isten, az érvelés tehát nem lehet érvényes. Valójában ugyanolyan természetű, mint az a hindu nézet, mely szerint a világ egy elefánton áll, az elefánt pedig egy teknősbékán; s amikor megkérdezik a hindut: "És min áll a teknősbéka?", azt feleli: "Inkább váltsunk témát." Az Első Ok érve sem ér többet. Nincs rá ok, hogy a világ ne jöhetett volna létre ok nélkül; másfelől arra sincsen ok, hogy miért ne létezhetne öröktől fogva. Nincs rá ok, hogy feltételezzük, hogy a világnak egyáltalán volt kezdete. Az az elképzelés, hogy minden dolognak kezdete kell legyen, valójában képzelőerőnk szegénységéről tanúskodik.

Ateista vagyok, azt vallom, hogy egyszer megszülettem és meghalok majd, és nincs semmi, sem előtte, sem utána. Ha viszont ez így van, akkor nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ebben az életben bármit kihagyjak.

Az a keresztény döntés, amely a világot csúfnak és rossznak találta, tette csúffá és rosszá a világot.

Ateista vagyok, és az a benyomásom, hogy meg kell védenem az ateizmusomat. Egy ateistát bárki bármikor támadhat. Pedig az ateizmus nem ütközik törvénybe. De ha egy vallásos személyt támadnak a vallásáért, az mindjárt katasztrófa. És folyton azon csodálkozom, és életem végéig csodálkozni fogok azon, hogy a vallás ereje még ma is olyan nagy, hogy háborúzunk, gyilkolunk istenért. Tisztelem a vallásos embereket, nem mondtam, hogy nem, de megdöbbent, hogy még mindig ölünk és ölünk és ölünk és ölünk egy olyan istenért - akár létezik, akár nem -, aki azt mondja, hogy jónak kell lennünk egymáshoz.

Nem hiszek Istenben. Nem hiszek a halál utáni élet létezésében. Úgy vélem, a lélek az értelem maga. Tudományos módon nem lehet bizonyítani Isten létezését, ugyanakkor azt sem, hogy ne létezne. Isten képzete önmagában számomra nem bír meggyőző erővel. Inkább az anyagban hiszek.

Ha majd meghalok, és mégiscsak találkozom Istennel, majd bevallom neki, tévedtem.

Nem hiszek Istenben és a tömegvallásokban. Talán egyszer majd megcáfolnak, de egyelőre semmiféle bizonyíték nincs a létezésére.

Nincs Isten. Mert ha lenne, akkor nem lenne tévedés.

Irigylem azokat, akiknek megadatott, hogy megtalálták az utat az Istenhez. Én próbáltam keresni sokszor, és nagyon kétségbeesetten, mégsem kaptam semmi jelet, vagy biztatást...

A hívőkkel folytatott vitában éppenséggel az a legmeglepőbb, hogy milyen ritka a meglepetés.

A hit pusztán a vallásos emberek kölcsönös felhatalmazásán alapul, hogy higgyenek, amikor a józan ész csődöt mond.

Persze, rengeteg ember hisz Istenben. Azt is sokan elhitték, hogy a Föld lapos.

Mindenki ateistaként jön a világra, és a hit csupán a kitartó iskoláztatás eredménye, társadalmilag elfogadott, mint a tehéntej vagy a bilire szoktatás.

Ha ön lenne Szűz Mária, és valahol meg szeretne jelenni, komolyan egy olajtócsát választana a metróvágányok között?

Az ateista és a hívő közti különbség, hogy az ateista kész arra, hogy (megfelelő bizonyítékok hatására) megváltoztassa a véleményét; a hívő számára ez nem megengedett.