Nem szabad elriasztani az álmot, ha szép. Csak addig szép, amíg álom, és csak álom, ameddig szép.

A halottak a mennyországban keresnek menedéket a halál elől, az élők az álmokban keresnek menedéket az élet elől.

Az óra ketyeg, a világ pörög, és egyszerűen nincs időnk arra, hogy kisszerűen gondolkodjunk.

Sötétben az álmok mindig fenyegetőbbek.

A holnaptól csak egy álom választ el.

Vannak olyan álmok, amelyekből nem lehet felébredni.

Még egy szörnyeteg is álmodik rosszat - mert álmában tudja, hogy szörnyeteggé vált, s ez nincs jól. Ne hidd, hogy egy tömeggyilkosnak nincsenek iszonyú álmai.

Ébredés idején az új nap kétes örömmel tölti el a szobát; csöppnyi remény, hogy az alvás és ébrenlét vonzó bizonytalanságát még elnyújthatjuk az álmodó képzelet félig alvása és a megvalósult képzelet félébrenléte között.

Az is fontos, hogy mit álmodik az ember, de legalább annyira fontos, hogy számoljon a valósággal.

Az álmok olyanok, mint az elalvás, annál inkább kerülnek, minél szorgosabban keresed őket, és akkor jelennek meg, amikor a legkevésbé várnád.

Mi lenne, ha aludnál,
És amíg alszol,
Álmodnál,
És mi lenne, ha
Álmodban a
Mennyországba eljutnál,
S ott tépnél egy szál virágot,
Különös, csodás virágot,
És mi lenne, ha
Felébredve,
Ott lenne épp a kezedbe`?
Mondd, mi lenne akkor?

Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé.

Az álmok néha félrevezetőek, és igen gyakran nem megfelelő a szereposztás.

Vajon az ébrenlét világa álmaim világától milyen messze lehet?

Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.