Jó, hogy az Isten kutyát, macskát adott az embernek. Meg fát, madarat... azért adta neki mindezt, hogy az ember örüljön az életnek, és ne sokallja az élet hosszát. Hogy ne unjon rá az életre.
A szeretet olyan érzelem, amelyben alapvetően különbözünk az állatvilágtól. Mi talán úgy érezzük, hogy egy kutya "szereti" a gazdáját, de ez egészen másfajta "szeretet", mint amit az emberi szereteten értünk, mivel egészen másfajta agyterületekhez kapcsolódik. Egy kutyába a gazdája iránti érzések biológiailag bele vannak kódolva.
Minden állati mozgás közül a repülés a legkifinomultabb... az a tény, hogy egy súllyal és tömeggel rendelkező lény az ágyúgolyóétól alig valamivel elmaradó sebességgel, magától tud szállni a légben, csodálattal tölti el az elmét.
Isten összes teremtménye közül csupán egyet nem lehet korbáccsal engedelmességre kényszeríteni: a macskát. Ha az embert keresztezhetnénk a macskával, az az embernek javára válna, ám a macskán csak rontana.
A kutya látja, hogy eteted, itatod, szállást adsz neki, és gondoskodsz róla, ezért azt gondolja: Isten vagy! A macska is látja, hogy eteted, itatod, szállást adsz neki, és gondoskodsz róla, ezért azt gondolja: Isten vagyok!
Vajon a kutyák istennek tartanak minket? Nem valószínű. De amiként a mi felfogásunk szerint Isten útjai kifürkészhetetlenek, a kutyák is úgy vélik, és gyakran jó okuk van rá, hogy a mi útjaink szeszélyesek és kiszámíthatatlanok.
